Sharknado (2013)

Sokat hallottam már az Asylum stúdiót átkozni, de azt hiszem még nem tlálkoztam egyetlen alkotásukkal sem, vagy legalábbis nem tudok róla. Kicsit megcsömörlöttem az új hollywoodi produkciókban, más nemzetiségű filmeket inkább saját nyelvükön preferálom, de ehhez most nincs energiám, így jöhetnek a trash filmek.

Elsőként a Sharknadora, azaz a Cápaviharra esett a választásom, mert erről hallottam a legtöbbet. A film először 2013-ban jelent meg a SyFy catornán. Igazából nem tudtam, mire számítsak, de pozitívan csalódtam. Most vágom el magam a leendő olvasóközönségtől, de ahhoz képest, hogy agyon savazzák a stúdió történeteit, semmi problémám nem volt az alapsztorival. A Sharknado nem csinált mást, mint valós elemeket ötvözve egy katasztrófa-cápafilmet kreált, sőt más filmekhez képest akár még kis túlzással realisztikusnak is nevezhető.

Nézzük ezeket az elemeket. A film három fő elemből épül fel. Elsőként említeném a tornádót, mindenki láthatott már ilyet, még ha Magyarországon nem is sokkal találkozunk. A hatásai ismertek. Házakat tarol le, gépjárműveket, akár nagyobb testű házi- vagy haszonállatokat sodor magával. Időnként hal, vagy béka esővel látja el a vihartól akár kilóméterekre tőle lévő területeket. De azon sem kap senki szívrohamot, hogy az Ózban egy egész házat vitt magával. Épp megfelelő mese elem.

A következő elem az árvíz, áradás. Erről nem sok szó esik, pedig ez is szerves része a filmnek. Los Angeles utcáit és csatornáit elönti a víz, a csatornákból bugyog fel akár a házakig a felesleg.

A harmadik a cápák. Természetesen egy jó cápafilmhez hűen éheznek az emberhúsra. Mondanom sem kell, ez már az átlagos cápafilmeknél is állandó kritika, de ha azoknál elfogadjuk, ne legyünk álszentek a Sharknadoval szemben sem.

Nyílván ezek kombinációja már jobban elrugaszkodik a valóságtól, de egy szórakoztató alkotásnál ne nyafogjunk. A low budget megvalósítástól eltekintve egész alapos scripttel rendelkezik. Ha nem is nagy költségvetésű filmen, de például könyvben olvasva egész jól megállná a helyét. A cápák jelenléte a tornádóban más katasztrófafilmekhez hűen már az első jelenetekben meg vannak alapozva, nagyjából még arra is ügyeltek, hogy jutnak el a cápák a tornádóból a város belseje felé. Talán csak én gondolom így és Bruce Willis biztos megorrolna ezért, de nem sokkal hiteltelenebb, mint egy olajfúró csapat, akik atombombát helyeznek egy aszteroidára.

Nos, a történet egy orvhalász üzlet megkötésével kezdődik, ahol a hajó kapitánya épp egy húszezres cáparaj érkezését várja. Ezt a találkozást zavarja meg egy épp kialakuló tornádó, ami annak rendje és módja szerint felkapja ezt a nagy tömegű ragadozót és Los Angeles partjai felé sodorja. Főhősünk, Fin (Ian Ziering) a parton üzmelteti kis kocsmáját és látva a vihar erejét, féltő apai szeretettel rohan ex-feleségéhez (Tara Reid) és lányához a Beverly Hillsi dombok közé, hogy akaratuk ellenére is kimenekítse őket. Mivel a kocsmában nem maradhatnak, vele tart egy kis csapat. A legjobb barátja (Jaason Simmons), a hősünkbe szerelmes pultoslány (Cassandra Scerbo) és a részeges törzsvendég (John Heard) a kedvenc bárszékével. Ami kezdetben az ex-férj túlzott aggodalmának tűnik, beigazolódik. A tornádóból kivetett cápák a vihar okozta áradásokban úszkálva szinte bárhová eljutnak és falnak fel boldog-boldogtalant.

A tornádóban “úszkáló” vagy abból támadó cápák ennek a filmnek még szinte nem is részei, erre utaló jeleket a film utolsó harmadáig nem is láthatunk. Annál inkább ablakon besodort, vagy csatornából a vízzel feltörő, vagy a szárazföldre pottyant közeli járókelőket harapdáló cápákat.

A B-s színészi játékot el tudom fogadni, nyílván vannak itt is iszonyatosan láma jelenetek. Ebbe most nem is megyek bele mélyebben. Ami viszont tényleg botrányos és mindennek az alja, az a CGI. Látszik, hogy ebbe szinte nulla összeget invesztáltak. Nagyjából csak irányadónak van benne, hogy az ember fantáziáját beindítsa. Sokszor volt az az érzésem, hogy az adott jelenet valószínűleg papíron jól hangozhatott és elég pénzzel akár még jól is meg lehetett volna csinálni. A történetet én nem bántanám, az ilyen kreatív ötleteknek köszönhetjük akár a Cadillacs & Dinosaurst, vagy a hollywoodi produkciók hihetetlen megoldásait is. Csupán ennél a filmnél kicsit jobban meg kell erőltetni hozzá a képzeletet. Könyvben, vagy képregényben akár még tarolhatott is volna.

A nézők kétféle csoportjának tudom ajánlani a filmet. Az egyik a trash filmek rajongóit, szerintem ők mélyebb beleélés nélkül is tudják élvezni. A másik csoportot azok alkotják, akik a film nyújtotta látványvilág és színészi játék ellenére is bele tudják élni magukat a történetbe. És persze elég rugalmasak ahhoz, hogy egy szórakoztatónak szánt fikciót ne vegyenek elég komolyan.